Kívülről nézve hasonlónak tűnhetnek: csoportban dolgozunk, emberek jeleníthetnek meg különböző szerepeket, és olyan élményekkel találkozhatunk, amelyek a hétköznapi beszélgetésekben nehezebben hozzáférhetők.
A hasonlóságok ellenére azonban két különböző megközelítésről van szó. Nézzük meg, miben térnek el egymástól!

A pszichodráma Jacob Levy Moreno nevéhez fűződő, cselekvésközpontú pszichoterápiás módszer. Alapgondolata, hogy bizonyos belső konfliktusokat, kapcsolati helyzeteket és érzelmi tapasztalatokat nemcsak elmesélni lehet, hanem játékos, dramatikus formában meg is lehet jeleníteni.
A pszichodráma során a résztvevő egy számára fontos élethelyzetet hozhat be a csoportba. A csoportvezető segítségével szereplők, tárgyak és a tér felhasználásával megjelenítheti például:
A pszichodráma egyik fontos eszköze a szerepcsere: a résztvevő megpróbálhatja egy másik szereplő nézőpontjából is átélni a helyzetet. Ez új felismerésekhez vezethet, és segíthet abban, hogy a megszokott reakciók helyett más válaszlehetőségeket fedezzünk fel.
A folyamatban fontos szerepe van a cselekvésnek, a spontaneitásnak, az érzelmi átélésnek és a történtek közös feldolgozásának.
A pszichodráma tehát nem pusztán szerepjáték. Strukturált módszer, amely megfelelő szakmai keretek között segíti az önismeretet és a személyes változást.
A családállítás a családi és más kapcsolati rendszerek összefüggéseinek feltárására törekvő önismereti módszer. Kiindulópontja lehet egy visszatérő élethelyzet, egy kapcsolati nehézség vagy az az érzés, hogy bizonyos minták újra és újra megjelennek az életünkben.
A csoportos családállítás során a résztvevő képviselőket választhat a rendszer fontos szereplőinek vagy elemeinek megjelenítésére. Ez történhet fedett vagy nyílt módon is. Egyéni munkában tárgyak, figurák vagy más jelölők is betölthetik ezt a szerepet.
Az állításvezető a megjelenített elrendezés és a résztvevő visszajelzései alapján segíti és elemzi a folyamatot. A munka során lehetőség nyílhat arra, hogy a résztvevő más szemszögből tekintsen a családi kapcsolatokra, a saját helyére és az általa megélt nehézségekre.
A folyamatban például ezek a kérdések kerülhetnek előtérbe:
A családállítás központi kérdése tehát az, hogy mit fedezhetünk fel a kapcsolataink és a rendszerekben elfoglalt helyünk új szemléletű vizsgálatával.
Bár a két megközelítés között vannak átfedések, a hangsúlyuk eltérő.
A pszichodráma elsősorban a cselekvésen, a szerepek megélésén és a helyzetek dramatikus feldolgozásán keresztül dolgozik. A családállítás pedig a kapcsolati rendszer megjelenítésére és az abban elfoglalt helyünk vizsgálatára összpontosít.
A pszichodrámában a résztvevő gyakran aktívan eljátssza a helyzetet, szerepet cserél, kipróbál más viselkedésmódokat, majd feldolgozza a tapasztalatait.
A családállításban inkább a rendszer elrendezése, a szereplők közötti viszonyok megfigyelése és az ezekhez kapcsolódó személyes felismerések kapnak hangsúlyt.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a pszichodráma ne foglalkozhatna családi rendszerekkel, vagy hogy a családállításban ne lenne fontos az érzelmi átélés. A különbség elsősorban a módszertani keretben és a munka fókuszában rejlik.
Nincs mindenkire érvényes válasz. A megfelelő módszer attól függ, hogy mivel szeretnél foglalkozni, milyen támogatásra van szükséged, és milyen munkamód illik hozzád.
A pszichodráma jó választás lehet, ha szeretnél egy helyzetet részletesen megjeleníteni, kipróbálni új viselkedésmódokat, dolgozni az érzelmi reakcióidon, vagy biztonságos keretek között más szerepekből is megvizsgálni egy konfliktust.
A családállítás érdekes önismereti lehetőség lehet, ha elsősorban a családi és kapcsolati mintáidra, a rendszerben elfoglalt helyedre vagy a visszatérő élethelyzeteidre szeretnél más szemszögből ránézni. Hatékonyan oldanád a problémáidat.
Ha pedig tartós pszichés nehézséggel, traumával vagy jelentős érzelmi megterheléssel küzdesz, érdemes megfelelő képzettségű pszichológus vagy pszichoterapeuta segítségét is mérlegelned. A módszer kiválasztásánál a szakember képzettsége, a biztonságos keretek és a saját szükségleteid fontosabbak, mint az, hogy egy eljárás mennyire népszerű.
Nem szükséges versenyt hirdetnünk a módszerek között. A pszichodráma és a családállítás eltérő eszközökkel dolgozik, és más-más módon kínál lehetőséget az önmagunkra való rálátásra. Az egyikben a cselekvés és a szerepek megélése kerül előtérbe, a másikban a kapcsolati rendszer elrendezése és annak személyes jelentése. Mindkettő segíthet új kérdéseket megfogalmazni, de egyik sem garantál automatikusan felismerést vagy változást.
Talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy melyik módszer a jobb, hanem az, hogy milyen kérdésre keresel választ, milyen keretek között tudsz biztonságosan dolgozni, és melyik megközelítés támogatja leginkább a saját önismereti utadat.
A Mosolygó Ceresnél az önismereti munka során a saját élethelyzetedre, a kapcsolataidra és a személyes fejlődési lehetőségeidre helyezzük a hangsúlyt. Használom a családállításaim során a dramatikus elemeket szükség szerint, ugye integratív rendszerrel dolgozom.
Ha szeretnél más szemszögből ránézni az életedben visszatérő helyzetekre, szeretettel várlak egyéni vagy csoportos integratív család- és rendszerállításra.
Mudri-Kis Ildikó
Integratív család- és rendszerállító, coach
Mosolygó Ceres – A te ritmusod📞 +36-30/565-2261
🌐 https://www.smiling-ceres-your-rhythm.com/